2018. december 13., csütörtök: Luca, Otília napja

A Nagykörúttól Gyulafehérvárig

Az adventi hangulatban az ember nem szívesen foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek felháborítják, ne adj Isten gyűlölettel, ellenszenvvel töltik el.  A netes böngészés viszont nem ismeri az emberi lélek vágyait, és kíméletlenül elé löki a szépet és a csúfat, a jót és a rosszat egyaránt.  Egy véletlen úgy hozta, hogy egy rövid félóra alatt a magyarellenesség két (sajnos régóta ismerős) válfajával szembesültem, és ez két kérdést vetett fel bennem:

  1. Mivel érdemeltük ezt ki?
  2. Meddig tűrjük még ezt?

A két magyarellenességében összeérő felvétel minden józan magyar embert el kell gondolkoztasson, hogy házon belül, maradék hazánkban meddig leszünk még olyan birkák, hogy „kultúra” és „művészi önkifejezés” címszó alatt eltűrjük a történelmünk, nagyjaink, hagyományaink ellen irányuló zsigeri gyűlöletet, mint ahogy azt sem ártana megfontolni, hogy a jószomszédi viszony (?) oltárán áldozva meddig néz még félre a mindenkori magyar kormány, mikor éppen a magyarok anyját szidják a „baráti testvérnépek” ?

Nincs ugyanis kőbe vésve, hogy a magyarok kötelesek lennének eltűrni a fővárosi Nagykörúttól a gyulafehérvári várig érő magyarellenességet.

A két felvétel megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlom:

Gyulafehérvár, 2018 december 1.

Budapest, 2018 december 5.

 

Barta Béla

CÍMKÉK

Hozzászólások