2019. május 25., szombat: Orbán napja

Nemet mondani Bukarestre

Hányszor éreztük már azt, hogy elegünk van ebből az országból. Pontosabban abból, amit ott, Bukarestben művel az állam élére kapaszkodott korrupt bűnbanda: az egymással háborúzó kormány és államfő, hatalom és ellenzék, de elegünk van a korrupcióellenesnek eladott hatalmi harcból, az égbekiáltó hozzá nem értésből, nemtörődömségből, a véget nem érő botrányokból is.

Hányszor kívántuk már pokolba Bukarestet, amikor legalább háromórás útra esik a legközelebbi repülőtér, a szomszédságunkban önerőből épülőt mégis minden eszközzel akadályozzák, amikor a térségben sehol nem épül autópálya, amikor befizetett adólejeinkből jóformán semmilyen állami beruházást nem látunk viszont.

Hányszor döbbentünk már meg azon, hogy mennyi időt, energiát, pénzt áldoz a hatalom arra, hogy éreztesse: másodrangú állampolgároknak tekint bennünket, kockázatot lát bennünk, megveti és üldözi jelképeinket, korlátozza nyelvi jogainkat, tovább bitorolja a történelmi egyházak jogtalanul elorzott vagyonát, újabban koncepciós perektől sem riadnak vissza. Mennyi mindent lehetne építeni, alkotni abból a pénzből, energiából, amit szolgálatos feljelentők által indított peres eljárásokra költenek! Hány hasznos tervet, mindennapjainkat könnyítő beruházást lehetne megvalósítani azokból az erőforrásokból, amelyeket most megfigyelésre, lehallgatásokra, követésre, megfélemlítésre fordítanak!

Hányszor dühöngtünk már amiatt, hogy feneketlen zsáknak tekintik az államkasszát, elpazarolják a közpénzt, nem áldoznak minőségi egészségügyi ellátásra, sorsára hagyják az oktatási rendszert, nem építenek, csak rombolnak, nem mutatnak fel jövőképet, csak kacskaringós hatalmi játszmáikkal foglalkoznak…

Igen, erről is szól az autonómiakövetelés. A mindenre rátelepedő, az oly sok hétköznapi bosszú­ságot, nehézséget okozó Bukarest hatalmának visszaszorításáról. Arról, hogy másként szeretnénk irányítani sorsunkat. Hogy azt szeretnénk, ha életünk nem a párhuzamos és a jól látható állam mindent felemésztő küzdelméről szólna, ha nem a korrupcióellenes harcról és az annak ürügyén elkövetett leszámolásokkal kellene foglalkoznunk, ha ügyészek és fedett ügynökök helyett adólejeinkből több orvost, tanárt, köz- és államigazgatáshoz értő szakértőt fizetnének.

A vasárnapi sepsiszentgyörgyi székely nagygyűlés nem csupán a Székely Nemzeti Tanács megalapításának 100. évfordulója, nem csak újabb alkalom arra, hogy jogsértéseinket számba vegyük. A megmozdulás lehetőséget teremt arra is, hogy megmutassuk, sokan vagyunk, akik nemet mondunk mindarra, amit Bukarest jelenleg megtestesít: a pénzügyi, közigazgatási béklyókra, az agyonközpontosított, paranoid, homogenizáló politikára, a hatalmi harcokban vergődő államvezetésre, a minden víziót és szakmai hozzáértést nélkülöző államigazgatásra, a polgárait nem tisztelő, pöffeszkedő és hatalmaskodó államapparátusra, a mind nagyobb kulturális, szellemi posványra. A tüntetés arról is szól, hogy megmutassuk: mi mások, különbek akarunk lenni.

Farcádi Botond

[Forrás: Háromszék]

Részt vesz az SZNT által kezdeményezett székely nagygyűlésen?

Eredmények megtekintése

Loading ... Loading ...
CÍMKÉK

Hozzászólások