A szorongás az egyik legszokatlanabb érzés: láthatatlan, mégis megbénít. Hangtalan, mégis fülsiketítő. Nem tudjuk pontosan, mikor kezdődik, csak azt, hogy hirtelen nem tudunk már másra figyelni, csak a feszültségre, a gombócra a torkunkban, a szívdobogásra vagy a gondolatokra, amik cikáznak, mintha nem lenne „stop gomb”. A legtöbben azt hiszik, hogy a szorongás irracionális. Pedig épp az a legmegtévesztőbb benne, hogy teljesen logikusnak érezzük.
Mi történik, amikor szorongunk?
Biológiailag az agy ilyenkor „riaszt”. Felgyorsul a szívverés, megfeszülnek az izmok, a test harcra vagy menekülésre készül. De a modern szorongás nem vadonbeli veszélyekről szól, hanem belső konfliktusokról, meg nem oldott félelmekről, emlékekről, önmagunkhoz való viszonyunkról.
A leggyakoribb dolog, amit nem veszünk észre: a szorongás legtöbbször nem a jelenben van. Hanem a jövőben – „mi lesz, ha”… vagy a múltban – „mi lett volna, ha”…
A kontroll illúzói
Szorongás esetén gyakran mániásan akarjuk kontroll alatt tartani az eseményeket, érzéseket, reakciókat. De ez éppen az ellenkező hatást váltja ki: még több feszültséget, önvádatot, belső nyomást. A test nem tud ellazulni, mert az elme nem engedi.
Így alakulnak ki azok a belső monológok, amik a fejünkben naphosszat zajlanak: „elrontottam”, „nem vagyok elég”, „mi lesz, ha kinevetnek”. Ezek a gondolatok annyira megszokottá válnak, hogy már nem is kérdezünk rá: vajon igazak-e egyáltalán?
Van-e kiújt a gondolati spirálból?
A szorongás nem kizárólag mentális, hanem testi élmény is. Ezért fontos, hogy a megközelítés is komplex legyen. A puszta logikai érvelés ritkán működik. Az érzelmi idegrendszer nem a racionális vitákra reagál.
Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a zene és a frekvenciaalapú hangterápiák képesek megnyugtatni a limbikus rendszert, ami a szorongás központi szabályozásában vesz részt.
A hangterápiák szorongás ellen nem csak megnyugtatnak, hanem segítenek abban is, hogy az idegrendszer visszataláljon az egyensúlyhoz. A rendszeres relaxáció, a vezetett meditációk és a binaurális ütemek segítenek abban, hogy a test megtapasztalja, milyen az, amikor nincs veszély.
Írhatunk erről könyveket, de amíg a test nem tapasztalja meg a biztonság állapotát, addig a szorongás csak átmenetileg csillapodik.
A gondolatok is hazudhatnak
A szorongást gyakran nem az események, hanem a róluk alkotott torz értelmezések tartják fenn. Ezért is kulcsfontosságú felismerni, mik a kognitív torzítások.
Például:
- „Mindenki engem bámul” – valóban?
- „Ha nem sikerül, vége mindennek” – mindig ez történt eddig?
- „Ez biztos az én hibám” – van más lehetőség?
Amikor észrevesszük ezeket a torzításokat, máris elkezdjük visszaszerezni a kontrollt. Nem az események fölött, hanem a jelentésük fölött.
A gyógyulás nem egyenes völgy, hanem kanyarokkal teli ösvény
A szorongásból való kilábalás nem lineáris. Van, hogy hétfőn minden rendben, kedden pedig ok nélkül szétesünk. Ez nem visszaesés, hanem az érzelmi gyógyulás természetes velejárója.
Fontos, hogy ne csak megérteni akarjuk a szorongást, hanem kapcsolatba is lépjünk vele. Ne ellenségként kezeljük, hanem jelek halmazaként, amit a test és az idegrendszer küld.
Minél többet figyelünk rá elfogadással, annál kevésbé fog kétségbeesetten kiabálni.
