Pontosan nyolcvan éve, 1941. szeptember 8-án záródott be a német ostromgyűrű a Szovjetunió második legnagyobb városa, Leningrád (ma Szentpétervár) körül. A kereken 872 napig tartó véres harcokkal tarkított blokád, a leningrádi csata volt a világtörténelem legpusztítóbb városostroma, amelynek mértéktartó becslések szerint is legkevesebb másfélmillió ember, nagyobb részt civil esett az áldozatául. Noha a Szovjetunió ellen indított Barbarossa hadművelet 1941 nyári nagy katlancsatái idején, amikor a Vörös Hadsereg az összeomlás szélére került, lett volna lehetőség Leningrád menetből való elfoglalására, de a náci diktátor, Adolf Hitler megtiltotta a város bevételét, mert kiéheztetéssel akarta elpusztítani a „bolsevizmus fészkének” lakóit.
1941. június 22-én a náci Németország az 1939. augusztus 23-án aláírt német-szovjet megnemtámadási szerződést felrúgva, hadüzenet nélkül hatalmas erejű offenzívát indított a Szovjetunió ellen. Sztálint és a Vörös Hadsereget teljesen váratlanul érte a német támadás, noha a szovjet diktátor több figyelmeztetést is kapott korábban a németek készülődéséről.
1941 májusában Richard Sorge, a tokiói német nagykövetségre beépült szovjet mesterkém még a Barbarossa hadművelet kezdőnapjáról is értesítette a Kremlt, de Sztálin ugyanúgy nem hitt saját hírszerzőjének, mint ahogy az angol titkosszolgálat jelentéseinek sem, amelyeket személyesen Winston Churchill, a brit háborús kabinet miniszterelnöke küldött el a Kreml teljhatalmú urának. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó csaknem háromezer kilométer széles arcvonalon három német hadseregcsoport 162 hadosztálya tört be az ország területére.
