A brit állampolgárságú Michael Downer családjával, a nyolcéves fiával, kilenc és tizenkét éves lányával a Bahama-szigetekre utazott nyaralni. A család számára azonban rémálomba fordult a gondtalannak indult trópusi nyaralás, amikor a kisfiú bement az egészen sekély vízbe úszkáló és veszélytelennek tartott dajkacápák közé.
Michael Downer három gyermekével, a nyolcéves Finleyvel, a kilencéves Lillyvel és a tizenkét éves Emilyvel a Bahama-szigeteken töltötte nyári szabadságát. A családfő befizetett egy öt szigetet érintő tengeri kirándulásra, amelynek az egyik különleges attrakciója az egészen sekély partközeli vízben a dajkacápákkal való vezetett úszás volt. Compass Cay lagúnájába gyakran csoportosan beúsznak a békésnek tartott lassú mozgású közönséges dajkacápák (Ginglymostoma cirratum), a velük való úszkálás pedig a helyi túravezetők által szervezett népszerű programok közé tartozik.
Compass Cay felé tartva észrevették, hogy a közeli sziget lagúnájában szintén dajkacápák úszkálnak a fürdőzők között. A gyerekek kérésére a családfő ezért úgy döntött, hogy ők is ehhez a csoporthoz csatlakoznak.
A GYEREKEK BEMENTEK A SEKÉLY VÍZBE, MAJD MEGTÖRTÉNT AZ, AMIRE SENKI SEM SZÁMÍTOTT.
Michel Downer a The Sun lapnak nyilatkozva így idézte fel a borzalmas pillanatokat: „Hirtelen rémült sikolyt hallottam, és láttam, hogy több tucat cápa köröz Finley körül.
Rengeteg volt a vér, a lábáról pedig darabok lógtak.” A családfő szerint a kisfiú azt kiabálta, „Apa, nem akarok meghalni. Apa, nem akarok a mennybe jutni!” Végül a fiút a 9 éves nővére, Lilly, a karjánál fogva kivonszolta a partra.
FINLEY LÁBÁT EGYSZERRE HÁROM MEGVADULT DAJKACÁPA MARCANGOLTA, AMI SÚLYOS, SZAKÍTOTT SÉRÜLÉST OKOZOTT A FIÚ VÉGTAGJÁN.
A sebesült gyereket az elsődleges ellátás után repülővel a fővárosba, Nassauba vitték, ahol háromórás műtétet hajtottak végre rajta.
A család ezután a rosszul elsült nyaralást félbeszakítva hazautazott, és Finley jelenleg már az angliai otthonukban lábadozik.
Az eset jó példa arra, hogy bizonyos helyzetekben a még unoffenzív természetű és békésnek tartott cápafajok is veszélyessé válhatnak Mint kiderült, a szervezők etetéssel csalogatták ki a sekély vízbe a ragadozókat, amelyek a csalitól, és a körülöttük nyüzsgő emberektől is agresszívvá váltak. Az úgynevezett „feeding frenzy” vagyis a zabálási téboly a legtöbb húsevő cápafajra jellemző, mérettől és zsákmányolási szokástól függetlenül.
Ezért a vízbe dobott csalitól felajzott cápák közé súlyos felelőtlenség beúszni még akkor is, ha egyébként békés alaptermészetű fajokról van szó. A szőnyegcápa-alakúak rendjébe (Orectolobiformes) tartozó dajkacápa a közepes-nagytestű fajok közé tartozik, a kifejlett egyedek teljes testhossza 3,1 – 3,5 méter közötti, de ismert 4,5 m hosszú példány is.
A DAJKACÁPA ÁLLKAPCSÁBAN NYOLC SOR KICSI, DE RENDKÍVÜL HEGYES ÉS FŰRÉSZEZETT SZÉLŰ FOG ÜL.
A dajkacápák opportunista ragadozók, amelyek elsősorban kisebb halakkal, rájákkal és gerinctelen állatokkal, köztük rákfélékkel és puhatestűekkel táplálkoznak. Jellemzően magányos éjszakai állatok, amelyek éjszaka a tengeraljzat közelében kutatnak zsákmány után, de nappal gyakran nagyobb csoportokba összeverődnek a partközeli vizekben.
