Bajkai István ügyvéd, magyar országgyűlési képviselő többször felemelte szavát a bebörtönzött Beke István és Szőcs Zoltán ügyében. Szerinte az ítélettel a teljes erdélyi magyarság megfélemlítését – interjú a Székelyhonról.
– Ön Beke István és Szőcs Zoltán elítélésének és bebörtönzésének jogszerűtlenségéről mindig határozott véleményt fogalmazott meg…
– Ha jól végiggondoljuk és elemezzük ezt az esetet, ez önmagában nem egy büntetőügy, ahol két székelyföldi fiatalembert súlyos börtönbüntetésre ítéltek, ez részben a román sovinizmus, a román nemzetállami felfogás lenyomata és következménye. Az, hogy a két fiatalembert mondvacsinált indokkal petárdák birtoklásáért elítélnek, egy olyan hangfelvétel alapján, amelyben szó sem volt arról, amire az ügyészség az álláspontját alapozta, hogy ténylegesen készülnének román államrend erőszakos megdöntésére – egyébként ezt a felvételt többszörösen vágták és manipulálták, de ezt a bíróság nem vette figyelembe – az ötvenes éveket idéző módon lezajlott kirakatper, ahol előre el volt döntve az ítélet.
Ez egy olyan eljárás volt, ahol először kimondták vagy megfogalmazták valakik, vélhetően a titkosszolgálat körében, hogy szükségünk van arra, hogy két embert elítéljünk annak bemutatására, hogy Székelyföldön van terrorizmusra való hajlam, sőt, ennek van bizonyítéka is. A soviniszta nemzetpolitika azt szeretné a világnak bemutatni, hogy Erdélyben, Székelyföldön van a román államrend, román állam elleni törekvés. A magyarok pedig úgymond veszélyesek a román állam biztonságára, egységére. Hogy a világban ezt ,,hitelesen” el tudják mondani, szükségük van kirakatperre, olyan bizonyítékokra, amelyek a világnak tudják igazolni, hogy Erdélyben, Székelyföldön van szeparatista törekvés, és ehhez bizonyítékot gyártottak. A fejlett nyugati világban ilyen petárdákra alapozott bizonyítékokat megmosolyogtak volna, nemhogy egy ügyészség fellépjen ebben az ügyben.
– Ez az ügy viszont az egész erdélyi magyarság számára jelent figyelmeztetést?
– Az, hogy Romániában ez előfordulhat, nem véletlen. Minden jogrendszerben létezhetnek hibák, amikor az emberek tévedhetnek, de itt nem tévedésről van szó, ez egy koncepció megvalósítása volt. Ez egy jogállamisági kérdés, egy jogállam nem üldözheti saját állampolgárait, nem hajthat végre, nem fogalmazhat meg koncepciós pereket. A diktatúrák igen, látjuk, ez működött a kommunista országokban, Észak-Koreában még most is van. Ez egy demokráciadeficit is, ezért Románia nem tekinthető jogállamnak. A bírói hatalom, a törvényalkotás és a végrehajtó hatalom elkülönítése és egymás ellenőrzése szerintem Romániában nem létezik, mert mögötte mindenütt ott van a sovinizmus szolgálatába állt titkosszolgálat, ez mozgatja a szálakat. Ezeknek a jogállamisággal szembeni erőknek a műve a két fiatalember elítéltetése, akiket én a magam részéről politikai fogolynak tekintek. Valójában az ő megfélemlítésükkel, elítéltetésükkel két legyet is üthettek egy csapásra.
Egyrészt külföld felé mutatni, hogy van Románián belül szeparatista erő, van székely terrorizmus. Az itt élő magyarságnak is szól egy üzenet: tessék befogni a szátokat, nem szabad autonómiáról beszélni, nemzeti érzéseknek hangot adni, mert aki ilyet tesz, az akár börtönbe is kerülhet, vádakat, pereket, ítéleteket mindig tudunk konstruálni.
[Forrás és a teljes interjú: Székelyhon]
